Egyiptomi építészet

Egyiptomról, sokszor esik szó, mint a legrégebbi kultúrák egyike. Való igaz Egyiptom építészete nagyon régi időkre nyúlik vissza, ami annak köszönhető, hogy az építészetben már korán a kő anyagokat használták fel, nem pedig az akkori kor építészetére jellemző agyagot és fát. A ma ismert egyiptomi építészet emlékei az istentiszteletre emelt templomokból illetve a halottkultuszra épülő hatalmas sírépítményekből tevődik össze. Korábban hivatkoztam arra, hogy az egyiptom jellemzően követ alkalmazott, azonban az egyszerű, polgári lakóházak építésénél, valamint az uralkodói és előkelőinek palotáikat ők is az adott kor építészeti szokásait követve, fából és agyagból építették meg. Ezért, ezekről az építményekről az ismereteink eléggé hiányosak, foghíjasak.

Az egyiptomi építészetről elmondhatjuk, mint a legtöbb építészeti stílusirányzatról, hogy folyamatos fejlődésen ment keresztül, így a ránk maradt emlékek alaprajzi elrendezéséből utalást találhatunk az épület építésének korára. Az egyiptomi építészet egy másik jellemző vonása, az, hogy az épületek hatalmas, összetett téregyüttesekből álltak, amelyeket mindig egy hosszanti tengelyre fűztek fel. Ezenkívül jellemző, hogy nem a tér játszik döntő szerepet, hanem inkább a tömeg. Ezt könnyen megmagyarázhatjuk, hiszen, ha végig gondoljuk azt, hogy ebben az építészeti korban, kőből építették a házaikat, amire egészen eddig nem vagy igen kevés példa volt, amelyeknek volt egy teherbírási határa. Ezt nagyon jól szemléltethetjük az egyiptomi építészet egyik jellemző épületének, a templomoknak a szerkezeti kialakításával. Az egyiptomi templomokra jellemző tulajdonság volt, hogy azok, hatalmas terek felfűződő sorozatából épültek meg. Ezt követik az úgy nevezett, oszlopfolyosóval körül vett udvarok, amelyeken áthaladva megérkezünk, egy több hajós oszlopcsarnokba. Ezekre az épületekre jellemző, hogy a középső hajók szélesebbek is és magasabbak is, mint a szélső hajók. Az egyiptomi építészet egyik kulcsfontosságú tere ez, amelyet ma úgy ismerünk, mint hüposztül csarnokot. Ennek a csarnoknak sajátossága, hogy a csarnok tetejét oszlopok tartják, illetve, hogy ezen a csarnokon keresztül gondoskodás történik a természetes megvilágításról is. Ennek a csarnok elrendezésnek a későbbi korok építészetében is jut majd hely, amelyet például megtalálhatunk a gótikus építészet, klasszikusan 3 hajós bazilikális rendszerében is. Most azonban térjünk vissza az egyiptomi építészetre, amelynek a tömegalakítására jellemző, a letisztult egysíkú formák alkalmazása. Nem kell azonban, hogy megtévesszen bennünket, az egyiptomi építészet ilyenfajta letisztultsága, hiszen a letisztult formák mögött valójában az örökkévalóságra való törekvés volt jellemző. Az egyiptomi építészetről tehát elmondhatjuk, hogy nagysága nem a bonyolult építészeti formákból, hanem az időtálló anyagok használatából és a geometrikus formavilág együttes alkalmazásából tevődik össze.Ezért az építészetre jellemző az, hogy a tömör falszerkezeteket csak a legszükségesebb helyeken, törik meg nyílásokkal, valamint arra is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy a díszítőmotívumok se törjék meg a felület egységességét. Az egyiptomi építészetről elmondhatjuk, hogy építészeti szerkezeti rendszere alapján támaszgerendás rendszerű. Ez azt jelenti, hogy ugyan ismerték már a boltozatokat, de inkább álboltozatokat alkalmaztak, néhol, de ezeknek az elemeknek az alkalmazása eléggé elhanyagolható volt. Az egyiptomi építészetre jellemző szerkezetek szerkezeti rendszerükben jól összehangoltak. Az építészet egyik alapköve, a falszerkezet, amelyeknek az építését Egyiptomban, pontosan egymásra illesztett négyszög alakú kőkváderekből alakították ki, habarcs alkalmazása nélkül. Ezeknek az építőelemeknek az összefogására fa vagy fémkapcsokat alkalmaztak. Az egyiptomi építészet másik jellemző szerkezetei az oszlopok vagy a pillérek voltak. Ezekre a szerkezetekre jellemző, hogy kisebb méretek esetén monolit faragott tömbökből, nagyobb méretek esetén pedig dobokból vagy körcikkekből állították össze.

Az egyiptomi építészet nyílászáróiról sajnos csak keveset tudunk. Jóformán csak a hüposztül csarnokok rácsos ablakai maradtak ránk. A kapukat sem és az ablakszárnyakat sem ismerjük. Feltételezhető azonban, hogy ezek a szerkezetek fa alapanyagúak voltak.

Az egyiptomi építészet másik arcát mutatja azonban, a lakóházak egyszerűsége, hiszen ezeknél az épületeknél a falakat napon szárított agyagtéglából vagy vert falból építették, és az épületszerkezet egyéb többi eleme is fából készült.

A későbbi korok építészetében is megtalálhatjuk ezt a kettős helyzetet. Azt is megfigyelhetjük, hogy a későbbi korok előszeretettel nyúlnak az egyiptomi szerkezetekhez, magasabb fokú díszítettséggel, egészen a románkori építészetig. Ettől a korszaktól már inkább, a szintén egyiptomi alapokkal rendelkező Római építészet alkotta az építőművészet alapjait.

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak